A hét minden napján más-más tanárt kapunk. A szerdai tanárnő bolond. Nagyon vicces, az ember halálra röhögi magát vele-rajta. Természetesen itt is Hello Kitty no Kittichan lettem, de már kezd tetszeni. A csütörtöki tanár egy kedves idős hölgy, rendkívül szeretetteljes, a Pénteki pedig egy idősebb úr, aki mesélt az unokájáról és hozott róla képet.
Nekem tetszik a suli, óránként 10 perc szünet 4 óra 1 nap, de a többieknek vannak problémáik. Magasabb szinten vannak, mint amilyen csoportba kerültek, így unatkoznak. A könyv is amit kaptak, az orosz és a magyar lány, már réges-rég tanulták. Kicsit frusztrál, hogy tudom, hogy valaki tudja és unatkozik, én meg nem tudom, és gyakorolni kéne (persze sokat segítene a problémán, ha például most tanulnék írogatás helyett…….)
Próbálom kikísérletezni, hogy mikor menjek suliba mert a 8:02-esen nem voltak olyan sokan, de mikor csütörtökön 8:12 kor szálltam fel majd meghaltam. Pénteken ravaszul korán akartam menni, 7:55 szálltam fel, de talán akkor voltak a legtöbben. Egyébként meg lehet ám szokni, hogy az ember összepréselődve áll, vagy épp beljebb tuszkolják . Odabentről nem olyan szörnyű a dolog….. Meg hozzászoksz. Az is sokat számít, hogy nem rászkódik a jármű mint nálunk, hanem teljesen simán megy, így kapaszkodás nélkül is meg lehet maradni.
A mindennapi élethez hozzátartozik az elektronikai eszközök használata, amivel szintén vannak problémáim… A mikorót természetesen be tudtam kapcsolni, de van rajta pár fura funkció amivel kapunk egy forró tálat fagyott tartalommal, és hasonlók. Szóval úgy döntöttem minden melegítéshez a vízforraló funkciót választom, az a biztos.
A mosógéppel volt még egy kisebb összetűzésem, mert ugyan kaptam egy tájékoztatót, hogy hogy működik, és miként tudom kezelni, de a tájékoztatón lévő mosógép, és az a modell ami nekünk van maximum névrokonok. Így szótárral és némi ismételt orosz rulettel ( én féle elektrokütyü technika addig nyomkodom, amíg nem működik) de sikerült munkára bírni. A klíma távirányítót is így indítottam be, nekem ez bevált.
Kicsit fura a szemétszelektálási technika. Elég nehéz elsajátítani. szerencsém van mert ebben a Machiban nem kell olyan sokfelé válogatni, csak 5 felé. Ami nem olyan nehéz. Van az éghető, az éghetetlen, a műanyagpalack, az üveg és az alumínium kanna. Viszont mindent más-más nap kell kitenni. Hétfőn az üveget, sörös dobozokat viszik el, kedden a műanyag palackot( 2 hetente az éghetetlent) szerdán az éghető…. Nem bonyolult, de azért kihívás észben tartani.
A bevásárlás, mint kikerülhetetlen mindennapi cselekmény, szintén kicsit más, mint otthon. Először is, ha bemész egy boltba olyan jelenséggel találod szembe magad, amihez nem biztos, hogy hozzá vagy szokva… az eladók… köszönnek. Igen tudom hihetetlen de így van. Ha nem veszel semmit, akkor is megköszönök, hogy benéztél, és remélik jössz máskor is. (nem úgy mint egy bizonyos Veszprémi CBA ban ahol folyton bocsánatot akartam kérni, hogy megzavarom őket jelenlétemmel.)
Ha veszel is valamit, akkor szépen beállsz a sorba a pénztárhoz, vagy pénztárakhoz. Mindegy melyik pénztár szabadul fel elöbb –a pénztáros kiált hogy kéri a következő kedves vásárlót- nagy valószínűséggel nem fognak beállni eléd, hanem mivel te voltál ott régebben, megvárják hogy szépen odasétálj a felszabadult pénztároshoz. A pénztáros elnézést kér hogy volt olyan bunkó és megváratott (az a 2 másodperc igen megerőltető) majd miközben mondja, hogy mit vettél és mennyiért (beolvasom a sajtot 100 jen most beolvasom a tojást 88 jen stb.) kedvesen mosolyog. Szinte bocsánatkérően veszi el a pénzt ( 1000 yent kaptam) majd meghajlás kíséretében adja át az aprót. Ami fura, és nehéz megszokni, hogy nem illik neki odaadni a pént, hanem azt le kell tenni és majd ő felveszi.. ezt nehéz megszokni. Ha közértben vásárolsz kapsz szatyrot, és félrevonulva bepakolhatsz (ha kaját vettél van mikró és megmelegítheted, és ha joghurtot vettél kanalat ha vacsorát akkor pálcikát is kapsz) amennyiben ruhát, könyvet egyebet vettél, akkor ők teszik be (a ruhát szépen összehajtva (mondjuk azt otthon is) ) a szatyorba amit utána lezárnak. Ha kaját veszel, ami ilyen azonnal fogyasztható, azt beteszik egy papír zacsiba azt lezárják, és a csomagot egy műanyag zacsiba amit lezárnak majd két kézzel átnyújtják miközben enyhén meghajolnak. Mindenki elköszön tőled, és jó utat kíván, és ha kimész és van biztonságőr ő is mosolyogva köszöni meg hogy benéztél… (nem ám követ mint otthon a Rossmanban meg a Dmben…)
