Akihabara az elektronikus kütyük, a manga és anime cuccok valamit a maid caffék hazája. Az Otakuk számára maga a földi paradicsom. Nekem simán fura volt…
Az akihabara városnézés elég érdekes volt hála a szervezett vezetésnek. Az idegenvezető halványkék francia cselédlányruhában vezetett körbe minket, főállásban tolmács, ezt a munkát csak fizetés kiegészítésképp csinálja, meg mert tetszik neki a ruha…
Elvittek minket egy apró autó kiállításra ahol azok az autók voltak kiállítva melynek tulajdonosai az autóikat egy adott téma alapján építik fel, kedvenc anime karakter és hasonló. Láttam már hasonlót, de érdekes volt azért. Innen tovább sétáltuk és elvittek minket egy boltba ahol Dora-kat lehetett venni. A dora az egy olyan baba amit te magad raksz össze. kisebb vagyonért lehet megvenni a különböző testrészeket, s te döntöd el hogy kislányos, vagy nőies babát akarsz. Ez egy elég drága hovvi, egy teljes baba kirakása 250.000 körül van ruhával de egy speciálisabb forma, meg több ruha stb. akár 1 milliót is rálehet áldozni 1 db babára, és ezeket általában gyűjtik. Azt gondolná az európai elme, hogy nagyon gazdag családok lány gyermekei hódolnak ennek az egyébként érdekes hobbynak, de a valóságban 90% ban férfiak „babáznak”. Mondta is az idegenvezető csaj hogy gyakran jönnek „normal looking gus with tehy dolls” ami önmagában paradox szerintem. Minden évszakban berendeznek az üzletben 2 kirakatot az évszaknak megfelelően, sakura virágzás évnyitó stb, és a normall looking guys bevihetik a babájukat az üzletbe, és lefotózhatják őket az adott környezetben.
Nem, nem viccelek ez tök komoly! Hegedűtokban hurcibálják, mert Akihabarán kívül még a japánok is furán néznek a babázós férfiakra.
Ezután elvittek minket egy maid cafféba. Itt nem volt szabad képeket csinálni, szóval megpróbálom átadni, hogy mi is ez… Tehát, kislányos frizurával hatalmas szemekkel és szempillákkal, porcelán babára emlékeztető sminkkel, színes térdig érő franciacselédlány ruhában, térdig érő pamut zokniban és csatos cipőben parádéznak ezek a kislánynak tűnő fiatalok. Hihetetlen fejhangot képesek megütni köszönés közben, ami Ázsiában nagyon cuki (affektálnak mint a fene) és mesternek és hercegnőnek szólítják a vendégeket. (i'm not a princess i'm a khaleesi ugyrott be 9gagről)
A caffé lattémat ábrával díszítették, ami még ok volt, de a lányok melon-soda „koktélja” kifejezett megpróbáltatás volt. A kezünkkel szívecskét formálva kellett jobbra majd balra majd középen kettőt „dobbantani” a moe moe doki doki nagyon mély mondanivalójú versikére.
A végén felhívtak a színpadra mindenkit egyesével, és közös kép készült velünk meg egy maiddel. A többiek nagyon élvezték, én nem annyira nagyon:D
Utána még órákat kószáltunk a különböző kütyü és mütyür boltok között.
