Magyar állampolgárként 90 napig vízum nélkül tartózkodhatom Japánban amennyiben turistáskodom és nem pénzt keresek így a vízumigénylő procedúrát megúsztam. (http://www.hu.emb-japan.go.jp/hun/consul/visa.htm)
De sokkal körülményesebb volt jóval egyszerűbbnek hitt dolgok elintézése.
Először is jelentkezni kellett a nyelvtanfolyamra amit kinéztem. Már egy ideje vadásztam a nyelviskolákat, mert a legtöbb Japán nyelviskola fél évnél kezdődik 2 évig tart, én viszont nem rendelkezem ennyi szabadon elkölthető tőkével és eltölthető idővel.
Nagy nehezen rátaláltam az ISI languages school-ra, ahol voltak rövid távú kurzusok is és kinéztem egy nyári kurzust. Nem olyan intenzív nyelvtanulás szempontjából, de a suli árában van rengeteg Tokyo-i városnéző program egy 2 napos Fuji és egy 3 napos Kyoto-i kirándulás. So it will be grate!
A tanfolyam jelentkezés viszont nem volt annyira egyszerű mint a korábbi 2 esetben amikor külföldön tanultam. Én naivan feltételeztem csak lefoglalom, befizetem, de sajnos nem.
Először is ahhoz hogy kimehessek tanfolyamra kell hogy legyen oda és vissza útra szóló repjegyem, amit én akkor még nem vettem meg, mert nem tudtam eldönteni, hogy mikor akarok pontosan hazajönni Augusztus 12-28 között. Sajnos amíg ezt nem találtam ki addig nem lehetett jelentkezni. Vacillálásom oka viszont az volt, hogy vajon marad-e pénzem még egy Okinawai túrára is, vagy le kell mondjak róla... ez viszont csak akkor derült volna ki, ha elkezdek befizetni dolgokat(mert a valóság sosem egyezik meg a kalkulációkkal), viszont nem lehetett amíg nem volt repjegyem és itt visszaértünk a kiindulóponthoz.
Ezt a sort sikerült megtörni azzal (a részemről hatalmas) áldozattal, hogy lemondtam Okinawáról és inkább a biztosra mentem. (további képek, hogy mért is akartam annyira)
Repülőjegy vásárlásnál,fontos szempont volt, hogy semmilyen Orosz tulajdonban lévő légitársasággal nem akartam utazni (elég rossz a statisztikájuk). Az Australian airlines volt a legszimpatikusabb mivel Bécsből megy Naritára és nem visz el előtte a másik irányba Frankfurtba, Párizsba stb. Igazából egy közvetlen Schwechati indulás lett volna tökéletes, mert akkor csak 1szer kell fel és leszállni és talán a csomagom se veszítik el. DE! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva (meg tudom magyarázni de akkor s fura) a Budapest-Bécs-Narita átszállásos repülőjegy olcsóbb mint a Bécs-Narita jegy. Szóval Ferihegyről (aka. Liszt Ferenc) indulok.
Nah, repülő jeggyel a zsebemben már jelentkezhettem a kurzusra is.
Következő probléma a szállás volt. Az iskola által felajánlott szálláslehetőségek 100-120.000 jenbe kerültek, amit én kissé sokalltam tekintve, hogy tapasztalataim alapján ilyenkor a szálláson tölti az ember a legkevesebb időt. Szerencsére nagyon rendes az összekötőm, így ajánlott másik szálláslehetőséget.
Sakura hausnál már jóval olcsóbban is van szoba igaz cserébe lehet, hogy csak 8 ㎡ de rengeteget lehet spórolni. ( példa egy 8 ㎡-es szobára kb.70.000 jenért)
Viszont mivel 1 hónap kiköltözési idő van, majd Májusban fog kiderülni hogy pontosan hol is fogok lakni. Az előleget mindenesetre könnyedén be lehetett fizetni.
A másik dolog amit az iskola kínál a Transfer a reptér és a szállás között csupán 30.000 jenért, amit szintén muszáj voltam visszautasítani. Megközelítőleg 90.000 forintért úgy érzem kiválóan el tudok bolyongani egymagam, így erről a lehetőségről lemondtam, az itthoniak nagy ijedségére. Az első nap kihívásait viszont később részletezem :)
Szóval minden megvolt, repjegy, szállás és a kitöltött jelentkezési lap, szóval már csak be kellett fizetni a pénzösszeget. Besétáltam a rajzolt-emberkés-bank itteni fiókjába és kinyomtatott számlámon mutattam a bank adatait szépen elmondtam mit szeretnék, de talán az, hogy péntek volt talán az, hogy délután 2 óra és a hideg idő ellenére szépen sütött a nap én nem tudom de a szemben ülő úr igazán ... paraszt volt és nem a földműves fajta. Megkérdezte honnan szedtem ezt, mit akarok, minek akarom és hogy ezt nem lehet mert nincs bankszámlaszám.... Felhívtam a figyelmét, hogy a bank account number jelentése magyarul megegyezik azzal amit keres, még ha csak 8 számjegy szerepel is utána. Némi zsörtölődés után belekapaszkodott a ténybe , hogy nincs IBAN szám anélkül nem fog menni az átutalás. Nos, ennél a pontnál már én is vágtam pofákat és meg is jegyeztem, hogy milyen érdekes egy csomó más nemzetnek nincs problémája de innen nem lehet megoldni, de nem számított haza lettem küldve és ha már ott vagyok utaljam át e-bankon keresztül a pénzt. Hazatérésemet követően Dr. Google 1 percen belül elárulta nekem, hogy nem szükséges az IBAN szám, így még visszahívtam a bankot, ahol egy kedves-és peches- kolléganőnek meséltem el problémám, és hogy mi legyen. Ítélet, próbáljam meg. Megtettem, de a e-bank felület reménytelenül követelte az IBAN számot is, így ismét rákérdeztem Dr. Googlnál és Prof. Wikipédiánál a dologra. Kiderült, hogy Japánnak nincs ibankódja....és még jó pár másik országnak sincs.
Megjegyzem én vagyok a hülye mert 2 éve tanultam pénzügyet és tuti, hogy volt erről szó csak én nem figyeltem eléggé, de azért úgy érzem lehet annak is tisztában kellett volna lenni ezzel a helyzettel aki a bankban dolgozik. Személyiségemet tekintve olyan vagyok, hogy ha valamit a fejembe vettem, de előttem egy hegy, lédózerólom az egészet azért is úgy lesz ahogy kitaláltam, így ugyan a bank bezárt, nekem eszembe jutott van tele.bank szolgáltatásuk is. A telebankos hölgy nagyon kedves volt és kapásból vágta az IBAN témát, szemben a helyi kollégákkal. Kiderült azért nem sikerült az átutalásom, mivel többet szeretnék utalni mint ami az e-bank napi utalási limit (nem kell hatalmas összegekre gondolni) A gyönyörű a történetben, hogy hülyének voltam nézve, ellettem küldve mikor a banki ablakban csücsülő úriember nem volt tisztában az IBAN kódok rendszerével, Japán pénznemével és az e-bank átutalási limitével. És Ő még fizetést is kap. Telefonon megoldottuk az átutalást, bár élmény volt lebetűzni, hogy Takadanobaba, Shinjuku-ku, Tokyo, meg hogy Sumitomo Mitsui Banking Corporation és hasonlók.
Hátra van még pár elintéznivaló,(útlevél, biztosítás, japán vasúti bérlet) de szerintem egyenlőre a nehezén túl vagyok.
